Az évszázad meccseként harangozták be, mégis sokan csalódottak. Vajon miért?

A hétvégét Csehországban töltöttem, így csak kedden este pótoltam be Floyd Mayweather Jr. és Manny Pacquiao meccsét. Persze a végeredményt tudtam, plusz hallottam több helyről is, hogy rossz volt, felejthető. Miután legyűrtem a 12 menetet pár dolgot meg kellett állapítanom - persze mint teljesen laikus:

- Pacquiao látványra talán mutatósabb volt, de vaktölténnyel lövöldözött,

- Mayweather tökéletesen elvégezte a házifeladatot és a vizsgaszintet is magabiztosan ugrotta meg,

- a kutya a visszajátszásokban volt elásva, ott látszott igazán, hogy PacMan csak puffogtatott, a találatokat viszont Money vitte be,

- Tom Bradynek rohadt jó helye volt.

Az igazat megvallva engem nem ért meglepetés a meccset elnézve, így nem is éltem meg akkora drámaként, mint sokan. Persze jobb, ha az ember előre hülye, mint utólag okos, de én sima Mayweather-győzelmet vártam, bár a látottnál azért talán valamivel szorosabbat.

Utólag aztán kiderült, hogy Pacquiao sérülten szállt ringbe, ez viszont azonban még jobban lerombolja a mérkőzés összképért, mert hát joggal sóhajt fel mindenki, hogy „félkarú” embert könnyű volt elintézni - főleg, hogy eleve nem ő volt az esélyes. Vagyis joggal érzik magukat sokan becsapva.

Szerintem Pacquiaónak két lehetősége volt: elhalasztatja a meccset, vagy utólag hallgat, mint a sír. Ő egy harmadikat választott, szerintem a lehető legrosszabbat, mert így kb. az jön le, hogy az esélytelenek nyugalmával beugrott a kötelek közé, majd a leintés után bemondta, úgy érezte ő nyert, végül sorbaállt a jussáért, amivel nem mellesleg megütötte a főnyereményt, ami így visszavonulás előtt nem sokkal nem elhanyagolható tényező.

Elolvastam aztán kedden Erdélyi Kálmán, a Sport TV szakkomentátorának blogbejegyzését és egy dologban nagyon is egyetértek vele: az, hogy valamelyik meccset kikiáltják az évszázad mérkőzésének, az nem jelenti azt, hogy az egyértelműen a legjobb lesz. „Csak” a legjelentősebb, márpedig ez a találkozó hiába csúszott el évekkel, azért mégiscsak a 21. század legjelentősebb csatája volt, elég a jegyárakra, a közvetítési jogokra meg a felhajtásra vetni egy pillantást.

Mindettől függetlenül a színvonal közel sem volt olyan, mint amire az ember számított és itt talán főleg Pacquiaót lehet elővenni, aki ugyan párszor mutatott pár beugrást, de amúgy nem nagyon erőltette meg magát, Mayweather meg így tudta hozni a saját stílusát izzadás nélkül. Az a baj ezzel az egésszel, hogy az egyszeri néző hónapok óta azt hallgatta, hogy „na, majd május 2-án Las Vegasban így meg úgy”, az utóbbi hetekben pedig már gyakorlatilag az ember kilépett az utcára és hasraesett az „évszázad meccsében”, ehhez képest meg ugye azért bravúr lehetett fennmaradni a végéig, már ha valaki épp nem kipihenten kelt fel emiatt.

Így meg nehéz lesz az új arcokat leültetni „nevesincs” bunyósok hajnali mérkőzéseire, pedig vannak jó ütközetek, csak mint sok más sportágban, azt nem mindig a legjobbak vívják meg egymással.

(Fotók: mashable.com, mirror.co.uk)