Véget ért a világbajnoki selejtezősorozat, véget ért a magyar válogatott gyászos szereplése is. Búcsúzóul Feröert vertük 1-0-ra egy gyenge meccsen, így meglett a csoport harmadik helye, messze elmaradva a portugál-svájci kettőstől.

A szakmai elemzéseket meghagyom másnak, úgyis mindenki ért a focihoz, pláne ilyenkor. Viszont amellett nem lehet elmenni szó nélkül, hogyan lett tálalva ez az eredmény. Mert nem győzték kihangsúlyozni az M4-en, hogy mennyire fontos megszerezni a harmadik helyet, nagy a nyomás a fiúkon, et cetera. A legerősebb kritika valami olyasmi volt, hogy több volt ebben a sorozatban.

Olyannyira több volt benne, hogy ennél már nem nagyon lehetett volna rosszabb.

Az, hogy a harmadik hely papírforma, senki sem vitatja. Már a sorsolás előtt eldőlt, hogy a kijutási esélyeink a nullához konvergálnak, a feröeri döntetlennel pedig véget is ért nagyjából a dolog.

• Öt ellenfelünk volt, ebből a portugálok és a svájciak oda-vissza vertek minket,
• Feröer ellen volt egy idegenbeli iksz és egy hazai 1-0-s győzelem,
• Andorrát itthon vertük, kint égtünk,
• egyedül a letteket sikerült oda-vissza legyőzni.

Ez bárhogy is nézzük elég gyenge. Főleg annak fényében, hogy a 10 forduló alatt egyetlen jó meccse volt a csapatnak, amikor itthon kikaptunk Svájctól 3-2-re. És kész, ennyi, a többin leginkább csak szenvedés volt.

A sport egyszerű dolog: nyersz vagy veszítesz. Lefújják a mérkőzést és már látod az eredményt. Persze vannak tényezők, amik befolyásolják a véleményt és bár sokat és jókat lehet vitázni a sportról, azért ez egy könnyen mérhető dolog. Most is ez a helyzet, a harmadik hely realitás, a 13 szerzett pont kevés, a 14 kapott gól sok, a mutatott teljesítmény pocsék.

Ezzel nagyjából mindenki tisztában van, az állami milliárdokból fenntartott M4-en mégis úgy állítják be, mintha minden rendben lenne, kerülik a kemény kijelentéseket, sőt, kerülik a kritikát. Az egész selejtezősorozatban egyetlen egyszer voltak kritikusak, amikor az Andorra elleni vereség után Bernd Storck nem ment el a stúdióba a ledumált interjúra. Érdekes, akkor tudtak keménykedni, de ha bemegy, minden bizonnyal

álkemény kérdésekkel felmondatták volna vele azt, amit aztán pár nappal később, a posztján való megerősítése után meg is tettek.

Épp most közölte Sebők Vilmos is, hogy minden bizonnyal őszintesége miatt, felsőbb utasításra mondtak fel neki a csatornánál. Pedig kinek fájna, ha elmondanák az igazat? Lehet, hogy a felső vezetésnek igen, de amíg az ember gyenge játékot lát a pályán, nem fogja elhinni, hogy jó, csak mert azt mondják neki.

És ez a legnagyobb baj az M4-gyel. Hogy ennyi pénzből lehetne egy jó, releváns csatorna. Az, hogy valaki megfogalmaz egy akár kemény, de értelmes kritikát nem hátrány, előre mutat. Sőt, egy sportadót épp ez tesz meghatározóvá. Ráadásul gondoljunk csak bele, ha értelmes véleményeket hallanánk az M4-en, utána is fájna a sok elvert milliárd, de talán nem annyira, mint akkor, amikor a mi pénzükből finanszírozva a szemünkbe hazudnak.

A szar akkor is szar marad, ha máshogy hívjuk.